édeskicsifiam, semmi sem mindegy
egyedül odabent, lelkedben ébredj
kelj fel, ne hagyd, hogy felkeltsenek
cél nélküli élmények vezetnek messze,
elolvadóban vagyok és remegve,
bőröm, húsom alatt valami feszeng,
már tudom, jó lenne, ha kitörne
színnel a világ teletele megtelne
a tulipánvirág a csempéből kikelne
a sok madár iskolában repdesne
felhők toronytetőbe vinnének
tündér kiskerek ablakon figyelne
kékhátú lovacska mosolyt lehelne,
Ókrisztusom, én tudom, hiszem,
hogy minden igazából jó lehetne
és már az, sajnos, minden,
csak óistenem látni kéne
a legjobb mindigis az élet
halállal megtetézve,
és én tudod, most már élek,
van lábam és kezem,
észrevettem !
szív, arc, tüdő és lélek
rájöttem minderre
elégelég nekem !
SzEreEtEk !
szeretlek
édeskicsijófiacskám, szeretnék benyúlni a mellkasodba kisimítani a lelkedet, kimerni belőle azt amit ráhánytak, mint ahogy kimerem az akváriumból a kicsit rohadó levélkéket, szeretném a kisfehérpuha dobogóizécskét a közepén kicsit kezembe fogni és azt hinni, hogy jó erőm van, és azt beléd folyathatom. szeretném ha szemhéjadba kishalakat színes világú virágos réteket és aprótehénkéket hímezhetnék szeretném kibélelni füledet egészkicsiny bársonypárnákkal, hogy soha rosszat ne hallhass, szeretném, ... aj.