Ezt most újra olvastam és ilyen hernádizoli

bizonytalan vagyok
ezt tudom
de egy bizonybiztos
őt várom
szeretetét viszont
vágyom
nagyszívű játszó-
pajtásom
a legjobb lény ezen
a világon
ajj jézus, semmit
nemtudok
erőm miért gyomromba
gyűlik, hogy nyomorba
döntse az összesnapomat,
azt hittem ez mind babona
hogy olyan meg ez nincs soha
de vége az úgymond rossznak
nemtudnék mit kezdeni a jóval ?
lelövöm sorra inkább gondolataimat
hadd végezzek véresen a gonddal
dobd ki agyad, üríts szívet, élvezz
nyisd a szemed és lélegezz, vérezz
nem akarom elrontani kérlek fékezz
szenvedni akarok, de mostcsak zenére
hogy tisztára mossa lelkem
a nyugalomba bele vethetem
ami nemigaz elvethetem
REJTS EL REJTS EL
szeretlekszeretlek de
úgy, igen, félek,
önmagamtól.
(nem akarok túlszeretni
és nem akarok nemszeretni)

édeskicsifiam, semmi sem mindegy
egyedül odabent, lelkedben ébredj
kelj fel, ne hagyd, hogy felkeltsenek
cél nélküli élmények vezetnek messze,
elolvadóban vagyok és remegve,
bőröm, húsom alatt valami feszeng,
már tudom, jó lenne, ha kitörne
színnel a világ teletele megtelne
a tulipánvirág a csempéből kikelne
a sok madár iskolában repdesne
felhők toronytetőbe vinnének
tündér kiskerek ablakon figyelne
kékhátú lovacska mosolyt lehelne,
Ókrisztusom, én tudom, hiszem,
hogy minden igazából jó lehetne
és már az, sajnos, minden,
csak óistenem látni kéne
a legjobb mindigis az élet
halállal megtetézve,
és én tudod, most már élek,
van lábam és kezem,
észrevettem !
szív, arc, tüdő és lélek
rájöttem minderre
elégelég nekem !
SzEreEtEk !
szeretlek
édeskicsijófiacskám, szeretnék benyúlni a mellkasodba kisimítani a lelkedet, kimerni belőle azt amit ráhánytak, mint ahogy kimerem az akváriumból a kicsit rohadó levélkéket, szeretném a kisfehérpuha dobogóizécskét a közepén kicsit kezembe fogni és azt hinni, hogy jó erőm van, és azt beléd folyathatom. szeretném ha szemhéjadba kishalakat színes világú virágos réteket és aprótehénkéket hímezhetnék szeretném kibélelni füledet egészkicsiny bársonypárnákkal, hogy soha rosszat ne hallhass, szeretném, ... aj.

szépkisvér

álmodom de felkeltenek.
furcsa idebenn mégis köztetek
halvány színű puhaság
elfojtott fény áradás
ez mind a ti lelketek.
emberek
nem tudom hogy mit keresek
-sírja el magát a gyávaság-
várom hogy megtaláljon a tudás.
de mindegy ,
egyszer
úgyis mindenkibe szerelmes leszek.

HEPI HÁRD KÓR IZ MÁJ BESZT FREND

ezt itt tricókának!
halál boldog sötét szombatot!

mindenkinek amugy!
(megint csak a mindenki szűzmária és krisztus:)

win csun pandaaa !!!

ez az eggyüttes blogunk(mint mindenki tudja(mintha a mindenki rajtad és rajtam kivül bárkit is jelentene:))...
és megint szuper ötleteim vannak, például énekelhetnénk micimackót és gitároznánk mintha tudnánk...ugyhogy most idézek a megidézettől

"oly boldog volnék, mint az élet
amikor jó a kedve,
miként Kanga, s mint Zsebibaba
s most én a Medve.
feltéve, hogy bőrömbe férek,
vagyis ,hogy nem leszek kövérebb,
(s ugyan miért lennék kövérebb?)
bút, bajt feledve."

micimackót örökkön örréké szeretni fogom . mindig is szerettem

detegnap a csodálatos előadások amik végbementek a szondi utcában , az csodálatos volt..
a mina is ijen dalt rögtönzött körülbelül csak neki még a tánc igen fontos szerepet játszott...

a gyerekeket is örökkön örökké szeretni fogom. mindig is azvoltam

van itthon csokis szójatej! kicsorgott az összes nyálam

nézd juli ijen cipő kéne neked...!

ez a fiucska is néger és ez is királyság
http://www.youtube.com/watch?v=ySaxsNnnh5Q

hétfői álmaim

vagy kezdek felnőni vagy kezdek megnyugodni vagy már anya vagyok teljesen a lelkemben vagy nemtudom hogy mi lehet.
vagy már vágyaimnak csak az alvás tesz eleget.
nagyon szeretek álmodni
ezt tényleg tudom!
ezt akarom
nagyon szeretnék egy csodaszép néger kisgyermeket,
vinném a hátamon rengeeeeetteeeeggggeeeett,
napsütésben sétáltatnánk a kecskéinket,
énis néger lennék és én is szép,
gondtalanul "gondoknak nevezett világban,
táncolnánk a színes homokban.
sokkal több lenne az agyamban !
lenne egy folyó amiben sámánok ugrándoznának
boldog lennék és pucér gyöngysorokkal tolakkal
poros lennék és a legtisztább
gyönyörűen egyszerűen mély.
élnék sivatagban
nemtudnék semmit amit most kell
érezném hogy van szeretet

marietta a városban alszik

jaj muszáj megint írnom, pedig ez is afféle jegyzet lesz, hogy csakcsupán olyan szavak fognak szerepelni benne amik általában elrontanak minden film-, és könyvcímet, és az embereket - akik használják - nevetségesen komollyá varázsolják. annyit csak, hogy mindig rá kell jönnöm, hogy a szépség az, ami körülölel és magába foglal minden jó (vagy mivel ez túl tágértelmű szó) értelmes dolgot vagyis ami szerintem tartalmazza az életet, ö eztmindig elmondom, deunalmas. (de amikor ezt érzem akkor olyan mintha valami nagyonfontos dologra jönnék rá mert igazából az, csak a szavak ilyen köpetek ezért kell inkább érezni ó vágjátokfelalelkem)

mámorosszomorúvasárnap felnőttéválásosfelszabadítás

még egyszer neki futok.

szóvall csak annyit hogyha már az ember túl sokat bőg már öntudatlanul és újra és újra átjárja a VALÓBANreménytelen tehetetlen kétségbeesés és már csak posvány folyik ki az ember vénáiból, akkor utána, hogy egyszer csak túlfeszül az egész, felpörög az ember a semmitől és minden apróság sokkal élesebb és a szépség átjár és akkor rájön hogy a születésnap nem gyásznap mégsem mert talán az élet nem is egy vétek és visszaigazolást kap arról hogy létezik mert látja milyen sok kisizé melengeti, tudnék még erről írni, de igazából lépjünk, (mert mindent tud mindig mindenki) csak annak örülök hogy örülök hogy van élet, persze nyilván mindig is volt csak le kell vágni a hályogból, és érezni ahogy dagad ki a szív és amúgy ez a bejegyzés merőgiccs halálgiccs de nem baj mert a tegnapi nap is az volt, főleg hogy szülinap - pedig mindig utáltam a szülinapokat - de már nem is tudom hogy mi a legjobb, az estipest ügybuzgópincérek vagy hogy már van fotelbarát a cégfán, meg hogy nekem vannak a legjobb szeretteim mert folyik ki a lelkük a szájukon és olyan dobogóféle szívük is van nekik, meg aztán krisztus tenélküled bemásztunk a műegyetemparkba hogy visszategyük a cigarettát a szoborszájba (fn-es emlékek) de a szenzitívbiztiőr követett és megtalált minket és próbált tekintélyeskedni de végül a kedvespuhakutya lebuktatta mert tényleg mindenki belül MÉRHETETLENÜL FEHÉR ÉS PUHA és ééééés ééés
és ésss
FELMÁSZTUNK, felmáááásztunk a szabadsághídra fel fel fel tényleg és már nem is tudom mi volt a leggyönyörűbb a a a puhagellérthegy a fényoszlopok, ajajaj úgy érzem ötéves kisfiúú vagyok najó kislány csak ezzel a hajjal nehezen mondhatom és ú ú ú úgyszeretek ! és az egésznek a betetőzése a levélkéd volt Komolyan ilyen csodálatosanvarázslatosanboldogságotokozóanjjajjjjj ilyen gyönyörűt még sohasenkitől és úristen pont akkor olyan csodálatosan mérhetetlenül jólesett hogy minimum szárnyasfénylőszűzmáriának éreztem magam komolyan de inkább a világközepének éreztem magam a világközepének és velem együtt mindenki az !

szépségek kedvencgyermekkori alakomtól az életemlegmeghatározóbb albumáról

(amúgy bocs fiam, mondom, most kezdem el a tinédzser korom, kell egy kis szomorúsátánizmus megilyesmi, főleg, lefordítva magyarra, hihi)

az űrben a csillagok nincsenek közelebb
csak ragyognak, mint egy halottas kamra
azt álmodtam, hogy űrhajós vagyok
égtem, mint egy éjjeli lepke a fényben
semmi sem gyógyul, semmi sem nő
az összes öltésem viszket
az orvosságom gyenge
a pokol olyan dermesztő volt
az összes váza törékeny
és a rózsák feltépték kezeinket
szűz Mária elvetél
de mi imádkozunk, mint a férgek
és a világ már elég undorító
mert ez egy hatalmas nagy fehér világ
és mi kifakultunk
valaha szerettük magunkat
valaha szerettünk valaki mást

gyűlölj ma, nincs szeretet holnapra

idegbetegek voltunk, és tökéletesek,
a napon, amikor elvesztettük a lelkünket
talán nem is voltunk annyira emberiek,
ha sírunk, berozsdásodunk
egy kézigránát voltam, ami
soha sem szűnik meg robbanni
automatikusak voltatok
és olyan üresek mint az ‘’ó’’ a Mindenhatóban
te voltál a mechanikus menyasszonyom
egy fenobarbi-baba
a depresszió férfias-királynője
egy halott csillag arcával

mind együgyű majmok földön-kívüli csecsemőkkel
amfetamint a fiúknak
és feszületeket a lányoknak
mintázottak és lélektelenek
világméretű és igazán behálózott
eladod az egész életet
több biztonságosabb halálért
isten a TV-ben van
ezer anya imádkozik érte
mi annyira tele vagyunk reménnyel
és annyira tele vagyunk szarral
építs egy új istent
hogy gyógykezeljük és hogy majmolhassuk
pótlékot nyújt nekünk
felöltözött és valóban hamisítvány

elmesélhetem, hogy mit mondanak az űrben
hogy a mi földünk túl szürke
de ha a lélek túl digitális
a test így reagál rá
soha sem fogok kijutni innen
nem akarok csak úgy sodródni a félelemben
mint egy halott asztronauta az űrben
néha mi úgy járunk, mintha
fejbe lőttek volna, szerelmem
dalt írunk az űrben mintha
már eleve halottak és elveszettek lennénk

használj egészséggel
használj engem, ha el akarsz menni
vérzek azért, csakhogy megérints
ha benned vagyok, meg akarok halni
vajon meg fogsz-e halni, ha a csúcson vagy
te soha sem halnál meg csak értem
nem vagyok szerelmes beléd, de azért megbaszlak
amíg valami jobb, nem sétál erre

fel szeretnék ébredni a fehér napodban
és fel szeretnék ébredni a világodban, fájdalom nélkül
de én csak szenvedni fogok a reményben, hogy egy nap meghalok
amikor érzéketlen vagy egész idő alatt
amikor gyűlölök, akkor tudom, hogy érzek
de ha szeretsz, tudod, hogy ez nem valóság
az élők holtak
és a remény, hogy követhetem őket
lelövöm magam, hogy szeresselek
ha szeretném magam, lelőnélek

( ez a leggyönyörűbb nekem: )
a tegnap egy millió évvel ezelőtt volt
az előző életemben ostobán viselkedtem
most hogy megtaláltalak, tudom, hogy már majdnem túl késő
és ez a föld úgy látszik feledésbe merült
remegünk a mankóinkon
magasan és holtan, a bőrünk üveg
olyan üres vagyok itt nélküled
feltörtem a xerox kezeimet
tudom, hogy ez az utolsó nap a földön
mi együtt leszünk, amikor a bolygó meghal
mi soha sem búcsúzunk el
a kutyák lágyan lemészárolják egymást
a szerelem áldozatait égeti
mi sérült eltartó modulok vagyunk
ejtsd a magokat a gyermekeink lába elé
tudom, hogy halottan akarnak látni

van valami hideg és üres a mosolyában
egy felüljárón áll, az messziség varázsában
"mert egy tökéletes világból származol
egy világból, amely ma ellökött magától
a mai napon; a mai napon, hogy elmeneküljek:"
egy tabletta, hogy megbénulj
egy tabletta, hogy elnémulj
egy tabletta, mely elvarázsol
de az összes drog ezen a világon
sem mentheti meg őt saját magától
a szája egy üres vágás
és ő várta a zuhanást
vérezve, mint egy polaroid

szája, mint a heroin
azt akarja, hogy tökéletes legyek, mint Kennedy
ez nem isten
isten csak egy statisztika
mondd, mutasd meg nekem a halott csillagokat
mindegyikük énekel
isten egy szám, ameddig képtelen vagy elszámolni

elvágják a torkunkat
mintha csak virágok lennénk
s elnyelik éltető nedveinket
a rés mélyen a kibaszott szívedben én vagyok
szeretném lehagyni a fájdalom gyorsaságát egy másik napra
szeretném, ha tudnék aludni
de nem tudok a hátamra feküdni
mert minden napra van egy kés benne
mióta ismerlek téged
hazudj nekem, sírj nekem, adj nekem
feküdj velem, halj velem, add nekem
reméljük, a halál úgy ér el bennünket, hogy fogjuk egymás kezét

(meg az is baj amúgy hogy utána meg mindig megbánom hogy magamat bántom. meg hogy megcsúfítom magam. dehát, nincs más csatorna)

mindenki helyett nekem kell sírnom ?

az a baj,
hogy a posvány beleférkőzik,

belőlem, mindenbe,

mert nem tudom kiadni, - pedig pontosan tudom, hogy kellene,
meg hogy kéne,
hogy lenne jó,
meg efféle,

de azzal kerül mélyebbre,
ha csak habisztielmélkedek,
és energiátvesztegetek,
tartom magam ezen a szinten,
ahol meghal pontminden,
de szerencsére nincs seb,
UNDOR, mindnek ez kell
és én ugyanezt teszem,
késő, már ellestem,
MEG AKAROK SZABADULNI
de a méreg,
kerül bennem
egyre lejjebb,
már nem is érzem
NEM IS ÉRZEK
MIT ÉRZEK
ez fáj, hogy nem élek
eltespedem az életem
EBBE fojtom erőmet
mintha magamat gyilkolnám,
csak nem igazi halállal,
mintha a lelkem bezárnám,
UNDORUNDORUNDOR
miért nem mozdulok.
tudom hogy ez mind ROSSZ
meghalok
nembírom
valaki jöjjön késsel
vágja fel a lelkem
hadd érezzem
hogy élek
MIÉRT VAGYOK TEHETETLEN
utálom ezt mind a netet
EZ NEM AZÉLET de leéled
utálom azt a csendet
ami mögött dübörög a méreg
harag és féreg
ideg
beteg
emberek
azért
ideg
beteg
mert
nemnevet
nemszeret
nemlehet
nem
nem
nem
mindenre rögvest
NEM
nem
nem
nem
miért használja bárki is ezt a szót
nem
TILTSD MEG
hátha megreked
a lelke
megrohad benne
mert rákerül amit rátesznek
mert senki nem veszi le
nem lélegezhet
azt mondják
nem
nem nem
és a rácsot ráteszik, örömmel
nemnemnemne
nem is érzem
pontnemértem
ugyanazt szeretném azt hiszem
mint minden más ember
de és mégis a szemét nem enged
őket sem -
hogy lehet ez
nemhiszemel
vajon örökké így lesz
megrohad bennem
valaki segítsen
haszeretne
nincsrend
és
nemislesz


ésbazdmeg az ember
nemlehet egyszerre
érzékeny és őszinte
mert tudom mit éreznek
és szeretek
ezért nembántok de így is rossz
mert magamat bezárom
és egyre fogy a jóerőm amit nektek adok.
faszom.

rengeteg erő vanbennem mélyen
denagyonmélyen mármindent rátettem
és EBBEN, KÖSZ, MINDENKI SEGÍTETT
és az erőm erre megy el hogy leszedjem
de nemlehet
nagyonfáj az hogy nem érzem hogy hogy fáj
nembírom máááááááááááááááááááááááááár
hányni kell falat bontani rombolni valahogy megbontani
valami igazi életszerű destruktív vagy intenzív
nagyonfáj hogy nincs erőm
úristen most nagyon haszontalan vagyok olyasmi mint amikor az autó beleragad a sárba és azért járatják a motort.
nem.
pont olyan.
csak mégrosszabb.
összeroppan.
feladjam ?



rájöttem, hogy:

TÖBBET ESZEK, MINT AMENNYIT HÁNYOK !

NEMTUDOM már azt sem hogy tényleg nem tudok-e semmit

kedves híradósbarátom-fiam tudod miért gondolunk túl mindent ? mert már a poétizmus legcsúcsához közelítünk és az agyunk már túlfilozófikus. olyan okos vagyok hogy már nem gondolok semmire. kedves halványnarancssárgahajú koalalány,

NEM VAGY GONOSZ

ellenben NEMTUDOM (már megint) hogy milyen dínó vagy. Bár szerintem koaladínó. gondolj arra, hogy túl szépek vagyunk ahhoz, hogy igazak legyünk. és emellett nyugtató a bolydulás, és az a tény, hogy közeltizennyolcévesen elkezdhetek tini lenni, veletek egyetemben. hihih

nemtudom, de táncolnék:

megint kedd

azt hiszem kiálmodtam magamból a szenvedést és a vergődést
de a nevetést még nem, úgyhogy kifejezetten várok valami híradós röhögést!

igazából szeretünk mi (mármint mi így poéták és tegelők) túlgondolni rájöttem, szeretünk a semmin rágódni ami nem is az nyilván. és azt mondani hogy nemtudom, NEMTUDOM tényleg nemtudom hogy gonosz vagyok e, vagy mások túl önzők vagy csak szimplán nem dínók és ez elszomorít és nincs világítós szörme keresztem se
emelet tisztában vagyok aténnyel! hogy mindenkinél többet tudunk
és szerencsére tündérek is vagyunk....
úgyhogy ez most vagy lélek nyugtatgatás vagy leszarás de mindegymár minden
ugyanis vettem egy ÚJ FILCET -szétírok minden ember fiát és falát.

jo lehet bevallom ,hogy én is gonosz vagyok és én se vagyok dínó
de hogy ha nem ölelgetik a lelkem akkor szétbasszák
a tündérek lelkében bolydulás mindörökké
ámen


miszter utóirat: oh daddddy dadddy daddy i want a pony!!!!

Jobb vagy nálam, jobb vagyok nála és ő jobb nálad.

Munkásdiéta a gyári mezőn ez egy igen érdekes közösségi létjelenség
szorosan összefügg a lágy légytojások életével mert ugyebár tulajdonképp
köztudott az hogy a fehér pockok csak akkor esznek ha már halottak is és
például szeretik a birodalmi hadikommunizmust csakhogy a párnás témánál mar-
adjunk a szegényebbeknek tévé helyett tévépaprikát és miért foglalkozunk szarral
addig amíg nemesznek, a nyolcvanszázalék és nem azért hogy kiírhassák a blogjukra
nemis azért hogy a kötőszövetek térfogatát csökkentsék mert az új divat m-esben már nem mutat
jól ezért utálok néha enni kár belém
hányok hogy nem vagyok éhes és
eszem, mindig, helyettük.
(ez az evés-étkeztetés problémája című sorsfordító költemény volt, most következzék a szívproblémája:)
gyere egy
terraterror kalapáccsal és tekérlek
ne a szívemet törd össze vele
hanem a falakat bontsd le
szabadíts meg
szabadíts meg
csakennyi kell
tetőled
szeretni, helyetted is szeretek
(ja és még van egy gagyibb: )

gyenge vagyok,

verekedni akarok,

betonból vagyok,

táncolni akarok,

széphalomszar vagyok,

festeni akarok,

feszült vagyok,

aludni akarok,

rekedt vagyok,

ordítani akarok,

óvatos vagyok,

rombolni akarok,

figyelmes vagyok,

leszarni akarok,

kiapad a tüdőm,

dohányozni akarok,

halott vagyok,

élni akarok,

lakat alatt vagyok,
szívem befagyott,

szeretni akarok.

HÁHÁ ezt mostmár tényleg csak viccből írom le mert hajnalban is nevettem rajta egy rakáskulabácsi (bár ő legalább mosolyog)
- ezt egy menőreppernek kell mondania, nagyon komolyan (kéne bele valami érzelmesátvezetőzene is)

most jön itt a komolyrészleg,
csak véletlen, nevetséges,
értelme nincs, szerencsére,
de olyan komoly, elhiszem.
falra hányok, zöldkisborsót,
ez az én főfoglalkozásom,
felolvasok egy mondatot,
habár, senki sem hallott,
mert igazából, mind halott,
el kellett sütnöm, jajdeszar volt,
de már mindegy mert folytatom,
bár sohasincs mit mondanom
csak érzelmet, ami fagyasztott,
tedd olajba, a sütőbe,
felmelegszik az majd tőled
ha beteszed a szívedbe
vagy legalább a kötőszövetbe,
kár hogy tini csak most lettem,
maradok idétlen
mindörökkéámen.
------------------
*
fiacskám nemszeretnél valamit kezdeni a kinézettel?

inkább szépség kassáktól

a ló meghal a madarak kirepülnekből:
szeretőmmel kinek fekete gyémántok voltak befalazva az arcába -
fiatal volt és gyalázatosan igazságszagú -
hóüveg -
te sohase leszel az apád fia -
galoppoztak a napkocsin -
az élet beleharap a saját farkába, a semmibe -
a hátunk mögött valaki összetolta a kulisszákat -
aztán véglegesen kicsavartuk magunkat önmagunkból -
mi is az hogy családi kapocs
az ember holmi selyemszalaggal meghosszabbítja a köldökzsinórját
mi is az hogy istentisztelet
az ember félni kezd hogy ne kelljen félnie -
mi talpunkra szögeztük az országutakat s a nap jött velünk az űrben -
az utak fehér dunnákban hevertek alattunk -
este láttuk amint az asszonyok lába között kinyíltak a virágok
de mi növényevők és asszonygyűlölők voltunk -
a fák alapjában véve teherbe esett lányok -
a hegyek már egészen fölénk hajolnak -
AZ ÓRIÁS KÍGYÓ PEDIG SKRUPULUSOK NÉLKÜL LENYELI A NAPOT -
s egy stájer paraszt szíve világított le a gerendákról -
egészen orrunk alá tolta a szívét-
s a falak mögött láttuk amint a világ kifordítja szűrét -
s a szemeiből mint valami kanálisokból folydogált a szomorúság -
az ember elalszik
így lesznek a vertikálisokból horizontálisok -
a padlón sárga tócsákban foszforeszkáltak az emlékeim -
mint Mária a fiát
az egész kertet az ölemben ringattam -
kösd csak rám a térdeidet asszonykám -
s mindenki látta a halált
amint kétszer végig ment a szobán -
sárga hajadban meg sem gyújtottad a lámpákat
s a kígyók is mind alszanak a szemedben -
csillagketrec -
s tudtam csak föl kellene hasítani a szügyemet és tiszta arany csurogna ki a szívemből -
egyik sem látja meg a homlokomon a csillagot -
nagyon különösen voltak megkoszosodva a fülei -
dögöljenek meg akik elismerik a nyugvópontok szükségszerűségét -
szegény eszemben kinyíltak a liliomok
hát igen reggel elindultunk isten csárdája felé
krisztus könnyeit fogjuk inni a nádfödelű pajtában -

még szerencse, hogy olyan komolyan veszem magam, legalább nevettséges lehetek

mármegint egyszerre halok és születek, a lelkem egy nagy üvöltés ami egyszerre zokog és kacag a faszomat, legalább kiadhatnám, ja és nyilván ha kiadhatnám akkor nem kell üvöltenem, tehát valószínű az történik velem (és sokanmásokkal) hogy szépen elraktározom valahogy a kötőszövet és a szív között ezeket és akkor majd remélem én is rejtettlelkiterrort alkalmazok a gyeremekeimen, egyszerűen nem értem a viccet. mindent olyan röhejesen komolyan veszek és minden olyan szánalmasan túlgondolok és mindent olyan túlzottan elképzelek hogy aki meg szeretne ölni az jelentkezzen. örökéletemben idétlen szeretnék lenni.
én én akarok lenni, mindenkit magamban hordozva,
őszinte akarok lenni, bezárt ablakokkal,
fájdalmasan boldog, boldogan-halottan,
a posványtól szabadíts meg, uram,
örülnék, ha látnám magamat,
csak egy icike pillanatra,
eldönteném, hogy hánynom kéne,
vagy halnom.

(amúgy miszterpéjnt a legjobb barátom ha csendben kell elvégezni lelkiszükségleteinket.)