olvadást érzek én is mintha picit magamhoz térnék,
betonbarát mintha tünedezne.. különös az egész.
olyan mintha már kicsit magamra emlékeznék,
messziről halványan szemét mögül felrémlenék.
de azért még mindig örömest nagyot hánynék.


van ki nem tisztázott bénaírás az újidők örömére:

újabb csodák újabb mámor
mégis vár a haláltábor -
szar színeváltozások,
jobb volna lenni távol -
álombéli ölelések értek
átivott éjjeleken régen -
agyamból folyt emlékek
hullnak csak ölembe
cselekednem kéne,
nem mindig beszélnem.

blábábibububuááááá
(közjáték krisztus után)

nem vagyok ügyes,
ötliteres üresüveg,
kékfény előtt
meg a melegszaga
ilyenolyannal feltölt
de a szar ragad
LESZ MÉG NYÁR ?
fáj hogy ez van
(- nevermájnd)
főleg azért mert jó
és mégis sírok néha
csakén baszom el ó.
újjáéled a beton, miért
csak azt mondanám apicsába
de mégse mondom, kiért
kell csendben beszáradnom

?

(iskolában talán:)
most ölbehajló
kisgyermeknek
érzem magam
akit csak simogatni kell
és figyelni ahogy alszik
közben néha felnéz -

itt keresztanyám
éles magas hangjá -
tól nedves lelkem
fájón berezonál.