Várom a csodát most egész mindenemmel mert most érzem távolról a létezését
puha álmokon lógnak a kék mezők, sárga az ég és olyan közeli - ahj gyönyörű.
a kisbolygókon mind nő egy fa, leveleken ülnek a csillagok.
kertünkben rózsalugasok közt picilila és magenta dínók hozzák a tejet.
az óriásabbak pedig utaztatnak, reptetnek. az égen óriásablak ki látni a semmibe
szeretem a semmit olyan puha és olyan lágy elszedi a mellkasról a bajokat és beteríti az agyat bárcsak belemerülhetnék örökre.
azt hittem madártej de igazából az egész bolygó egy ágy, ahj istenem de puha és milyen meleg csipke meg színes és párna meg takaró és rengeteg kis puha állat és milyen sokan alszunk együtt és felettünk lebegő delfinek úsznak el és bálnák mondnak mesét mert szeretnek és nyelvén ülnek páran angyalok akik tortát sütnek épp.
bárcsak aludnék olyan zuhanásszerű álmot olyan testetlen felhővéválást olyan könnyed repülést olyan végtelen belefolyást olyan feltöltőboldogságot olyan reményteli semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése