jaj nekem még mindig nagyon tetszik a keddi napsütés!

Rájöttem, hogy ez legyen egy anya-fia blog. mit szólsz miszterkrisztus?

ööö idehányok (de csak mert túlmenőtegelőspoétabarát vagyok):
(ezek még csak nem is majdnemrímelő dolgok, hanem inkább csak az előző hét kiizzadt indulatainak a párája)

szeretteim egy nagy hajóban utaznak lelkem óceánján,
tüdőm erdő, amit sorvaszt a papírraldúsított dohány,
szájüregemet benőtte a sok moha, giz és gaz, vadvirág.
akarok akarok sokat akarok, festeni akarok, akarás,
akarok énekelni, szeretni akarok, akarok lakhatást,
lenni akarok, gepárd is, tanulságos hal és madár,
elfolyik az a kiserőm is a nagy akarásban, tetthiány.
még szerencse, hogy biztosak lehetünk a puhaizében,
hogy minden élt és élő, meg haló embernek van lelke,
bár épp viszi az egóm dinója az én puha szerető izémet,
bár ez a dínó lehetne rondább, terrorabb és véresebb,
tehát nincs baj, habár jobb lenne ha lehetne kékesebb,
meghát persze, menőnek lenni gáz, falra fel kell festenem,
vagány és vad vaginák vészjóslóan vázolnak valamit,
jobb lenne ha mindennap festenénk, fülkék ablakait,
hogy megöljük bűnös, feszengő halálos indulataink,
mámorpánikban fetrengő fiatalok feküsznek falaink
és álmaink alatt, de mi se tudjuk miért jobb a pánik-
mámor, de keressük a benti fehérizét; kell követni
a hangulatainkat, mert amúgy meg minek az egész.
végül, talán végre, vágyaimmá váltak- váltatok, kész,
rátok gondolok, mindnyájatokra, nyáj, nyálatokra.
dög, ölj, bénább már nem lehetek, tehát beletehetem,
hogy szeretem vezetni a vonalat, és az szép,
ha már elég
kék
a szád, hányingerem lesz ettől az érzéstől, mintha
vénámba tört volna egy tű, tele sohanemismert
méreggel, de mit jelent a rihe ? csak rongy az ismert.
hogy döntsek ha a két ellentét, az ugyanaz; másokért-
egyedül-rombolni-maradandót-nehezen-valóságos álomban
vagy pedig
magamért-másokkal-teremteni-múlékonyat-könnyen-álomszerűvalóságban?
de mindez bennem elég, egymást kioltva.

nyitott vagy zárt ablak mögött vannak szíveitek,
és pontszépek, rajzoljatok keresztet, fehérrel,
kétvonal és mindent pont elmondtál: szeretet
és halál, (de vajon melyik vonal melyik ?)
(mi tart tovább ?)
na és most jön a még értelmetlenebb részleg:
na most! itt jön ön, egy értelmetlen részeg,
már másodjára hímzett farmerszoknyájában lép fel,
aki csak egy valakit ölhetett és csak egy valaki ölte meg.
(UZS)
néha mikor kiszeretném adni a lelkemet,
minden izom megmerevedik a testemen,
sajnos.

Úgy sajnálom!
ÚÚÚÚÚÚÚÚgy SAAAAAJnÁÁÁÁÁÁlom.

a kétségbeesés ráül a szívemre,
összeszorulsz az ágyadon, hasogat enyhefájdalom,
eddig gyáva voltál, miért pont most lennél bátor?
Miért pont most lennél bátor,
félelem a hiúságtól gátol,
ha hiú vagyok hiúz lehetek,
megosztom a szépségemet,
nyílt titokként kezeljetek,
ha meghalok, majd éljenezzetek,
akkor, ha majd nagy leszek,
ha már szabadon szerethetek,
eleinte senkit nem szerettem,
csak azokat akiket végül megöltem. (komolyan.)
Akkor halott voltam, mikor megszülettem,
van rajtam egy gomb életre kelt, ha megnyomod.

a hazugságmentes ember sohase mondott igazat,
fehér haján megtelepedett, csillámosan a moha.

mindenhiába,
fáradtságom kimerít.

a szeretet és a halál a minden, a vér és az isten története,
egy homályos hajnalon, hajósok halóhelyén kezdetét vette,
mi mind szerettük a halált, hisz a szeretet és a halál a minden.

bús pendelyben, kék zöldségben, kicsiny faárokban
zöld kancaszag. (nagyon tetszik ez a szó.)
ez pont olyan mint egy dal, csak nincs hozzá szöveg,
se dallam.
ti mind többet éltetek meg, mint én, de nembaj,
mert nekem így is úgy fáj, és én is úgy élvezem az egészet,
kéne egy repperember aki elmondja hogy mi van.

(amúgy most, hogy elolvastam mit írtam, értelmes ! csak valószínű csak én értem, sajnos. úgysajnálom)