óédesfiam, bár jobb híján én is elvérzek, azt érzem,
mire túlélek mindent, addigra nem lesz erőm élnem,
meghát, hová éljek túl? de igazából elégmindegy,
még nem tudjuk miért, de vonszolgassuk még a testet,
azt hiszem, hogy nekem az élet szó úgy teljes,
ha én úgy élek, ahogy van az élet, minden
hangulatomat bátorságom szerint követek,
minden érzelmemet egészében megélek,
töltődj halállal és szeretettel !
csak attól félek ez örökké csak vágymarad,
lesz helyette, a túléléstúléléstúléléstúléléstúlélés
(erről a nagyonmélyérzelműelmélkedésről az jut eszembe, hogy:
"az élet, olyan mint az élet!" ihihii)
de valahogy ez a zene és ez a film (NÉÉZD MEG -bár lehet hoyg nem fog tetszeni) erőt ad, erőt a bolydulásra, menni akarok valami (mostényleg) halálra, vagy minimum valami pánkra, vagy pánikra. vagy akarok üvölteni bármilyen koncerten vagy zenélhetnénk már végre, meg ugye festeni. ezek maradtak.
nomegpersze faszpihe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése