hiradó

mandarin nyáladzik

Várom a csodát most egész mindenemmel mert most érzem távolról a létezését
puha álmokon lógnak a kék mezők, sárga az ég és olyan közeli - ahj gyönyörű.
a kisbolygókon mind nő egy fa, leveleken ülnek a csillagok.
kertünkben rózsalugasok közt picilila és magenta dínók hozzák a tejet.
az óriásabbak pedig utaztatnak, reptetnek. az égen óriásablak ki látni a semmibe

szeretem a semmit olyan puha és olyan lágy elszedi a mellkasról a bajokat és beteríti az agyat bárcsak belemerülhetnék örökre.

azt hittem madártej de igazából az egész bolygó egy ágy, ahj istenem de puha és milyen meleg csipke meg színes és párna meg takaró és rengeteg kis puha állat és milyen sokan alszunk együtt és felettünk lebegő delfinek úsznak el és bálnák mondnak mesét mert szeretnek és nyelvén ülnek páran angyalok akik tortát sütnek épp.
bárcsak aludnék olyan zuhanásszerű álmot olyan testetlen felhővéválást olyan könnyed repülést olyan végtelen belefolyást olyan feltöltőboldogságot olyan reményteli semmit.

bakancs partizna

olvadást érzek én is mintha picit magamhoz térnék,
betonbarát mintha tünedezne.. különös az egész.
olyan mintha már kicsit magamra emlékeznék,
messziről halványan szemét mögül felrémlenék.
de azért még mindig örömest nagyot hánynék.


van ki nem tisztázott bénaírás az újidők örömére:

újabb csodák újabb mámor
mégis vár a haláltábor -
szar színeváltozások,
jobb volna lenni távol -
álombéli ölelések értek
átivott éjjeleken régen -
agyamból folyt emlékek
hullnak csak ölembe
cselekednem kéne,
nem mindig beszélnem.

blábábibububuááááá
(közjáték krisztus után)

nem vagyok ügyes,
ötliteres üresüveg,
kékfény előtt
meg a melegszaga
ilyenolyannal feltölt
de a szar ragad
LESZ MÉG NYÁR ?
fáj hogy ez van
(- nevermájnd)
főleg azért mert jó
és mégis sírok néha
csakén baszom el ó.
újjáéled a beton, miért
csak azt mondanám apicsába
de mégse mondom, kiért
kell csendben beszáradnom

?

(iskolában talán:)
most ölbehajló
kisgyermeknek
érzem magam
akit csak simogatni kell
és figyelni ahogy alszik
közben néha felnéz -

itt keresztanyám
éles magas hangjá -
tól nedves lelkem
fájón berezonál.

nemtudom

olyan furcsa minden.
örülök hogy süt a nap, meg hogy léteztek.cég.
most nagyon érzem hogy van szivem.
de már megint nemtudom
mindig szétbaszom a lelkem valamiért. szeretném hogy megmentsenek vagy ilyen ringatás szerű is jólenne ,mint a kisbabáknak.jajj
amugy meg kicsit nemtudok mit kezdeni valós jelenben lévő testemmel, meg beszélni se.
mostmár nem is süt a nap .este van. otthon kéne

fiacskám.
rossz anya vagyok, de
szeretlek.

(jó ez is nyálasvagina lesz gondolom
de már egy ideje el vagyunk érzékenyedve
szerintem a tél teszi)